A világjárvány okozta krízis hatásai, feladatai a fejlesztő munkában

Félelem és krízis

Hiába telt el már 315 ezer év az anatómiai értelemben vett modern ember megjelenése óta, működésünk a minket körülvevő technikai fejlődés dacára nem sokat változott. Hiába szűntek meg a fajunk fenntartását, tagjait közvetlenül veszélyeztető élőlények a közelünkből, hiába érezhetjük úgy biztonságosnak látszó városainkban, hogy nincs komoly természeti ellenségünk, ha támadástól tartunk, ha ismeretlen helyzettel állunk szemben, ha megijedünk, beindulnak automatizmusaink. A félelem is egy olyan érzelem, melynek evolúciós okai vannak.

A túlélésünkben is fontos szerepet játszik, ha már nem is olyan módon, ahogy fajunk egyik sikere is egyben az, ahogy előnyünkre fordítottuk a félelmeinkre adott válaszokat. Feltehetően azonban nincs olyan élőlény, amelyet jobban befolyásolnak az “irracionális” érzelmek, mint az emberek: Félelmünk támad olyan dolgoktól, amelyek már nem jelentenek közvetlen veszélyt ránk (pl. pókok, stb.).

Jellemző a félelemmel kapcsolatban az a tudományosan alátámasztott folyamat is, hogy hogyan hat teljesítményünkre. Ezt egy fordított alakú U görbéhez szokták hasonlítani. A félelem növekedésével nő a teljesítményünk, de ha túlnő rajtunk, átbukik a tetőponton, akkor már hátráltatni, lassítani fog minket, ami a teljesítmény romlásához vezet majd.

Az elmúlt időszakban mindannyiunkat elért a pandémiával kapcsolatos félelem. Sokunkat – gyereket, felnőttet – egyaránt számos veszteség, lemondás és alkalmazkodást igénylő helyzetek sora ért.

Krízishelyzeteket éltünk, élünk át, ami pszichológiai, lelki értelemben „egy fájdalmas érzelmi állapot vagy konfliktus, amelyet egy személyen belüli meglepő vagy akut esemény (belső-pszichológiai krízis) vagy több érintett ember okoz. Akkor alakul ki, amikor egy személy vagy egy csoport akadályokkal szembesül a fontos életcélok elérésében vagy a mindennapi életben való megbirkózásban, és nem tud megbirkózni velük a szokásos problémamegoldó módszerekkel.”[i]

Az oltásokkal és a harmadik hullám múltával reméljük, túl vagyunk már a krízis nehezén, de bizonyosak vagyunk abban és már tapintható az, hogy a poszttraumás esetek és jelenségek folyamatos feladatot jelentenek.

Gyerekek, szülő, pedagógus

A gyerekek – kicsik vagy nagyok -, ha nem is teljes mértékben, de bizonyosan érzékelik, megélik az egzisztenciális problémákat is. Az ő életükben jelentősebb szerepet játszott azonban az, hogy hogyan élik meg a társaiktól való távollétet? Mi lesz a mamával és a papával? A nagyobbak legégetőbb félelmei közt sorakozik: „Hogyan fogadnak majd a többiek?” „Mi fog történni a suliban?” „Lehet így érettségizni?” „Lesz egyáltalán érettségi?”. „Hogy lesznek így barátaim?”

Alkalmazkodniuk kellett ehhez a nekik is szokatlan helyzethez. Sokuknak felborulhatott a megszokott rendszer az életében.

A szülők sem kisebb feladattal néztek szembe: A megváltozott munkakörülmények, a bezártság és a megszokott napirend az ő életükben is változást jelentett. A már korábbról hozott konfliktusok elmélyülhettek, számos problémára nem lehetett megoldás keresni és találni a megszokott módon. Sok vállalat, vállalkozás bezárása, az otthoni ismeretlen munkavégzés hirtelen szükségessége miatt sok szülő sajátos otthoni helyzetbe került: gyermekgondozás, egyidejű munkavégzés, aggodalmak saját és rokonai egészségéért amellett, hogy részt kellett venniük gyermekeik mindennapi tanulásában. Nem csoda hát, hogy a szülők különösen érintettek és emiatt fásultak, idegesek, terheltek lehetnek.

A fejlesztőknek, pedagógusoknak is számtalan kihívással kellett szembe nézniük. Az online módszerek kialakítása, a gyerekek és szüleik felől érkező kihívások és feladatok mind – mind új vagy átalakított eszköztár kialakítását igényelték. Nem szabad arról sem elfeledkezünk, hogy a pedagógus is szülő, felnőtt. A megváltozott munkakörülmények mellett a magánéleti változások is hatottak, hatnak a munkavégzésük minőségére.

A fejlesztésben, iskolában részt vevő szereplők mindegyike érintett tehát valamilyen módon, többé kevésbé a koronavírus járvány okozta krízisben, az ezáltal okozott életmódbeli, gazdasági és társadalmi változásokban.

Hogyan hat a munkára a félelem és a krízis?

Láthattuk a bevezetőben, hogy a félelem egy pontig még segítségünkre is lehet, de a tartósan fennálló állapot bizonyosan nem válik sem a tanulás, sem a munka sem semelyik emberi tevékenység előnyére.

„Az érintettek általában nem közvetlenül fejezik ki félelmeiket, hanem viselkedésükkel mutatják meg nekünk. A félelmek és a bizonytalanság – mint minden érzelem – az emberi viselkedés szinte teljes spektrumában megnyilvánulhat. Tehát vannak külsőleg láthatóbb dolgok, mint ingerlékenység, látható szomorúság, olykor agresszív viselkedésig, másrészt láthatatlanabb dolgok, mint elvonás, csend, pszichoszomatikus tünetek (remegés, álmatlanság, gyomor-bélrendszeri problémák), de a zaklatás is. Azok az emberek, akik hajlamosak a visszahúzódásra, néha rendkívüli kimerültséget mutatnak, mert sok erőfeszítést igényel, hogy ne mutassák meg a félelmeiket.”[ii]

Azzal, ha felismerjük a félelem jeleit, könnyebben léphetünk a segítség útjára is, ahogy fontos a következő hetek, hónapok munkájában pedagógiai folyamataink irányítása közben – sok egyéb tényező mellett – arra is tekintettel lenni, hogy noha megszűnni látszik a krízis és csökken az esetek száma, bizonyára sokunkban aktívan él az elmúlt hónapok félelme és zaklatottsága.

Hogyan segítsen a fejlesztő, a pedagógus?

  • első lépcsőként tudatosítsuk magunkban, hogy sokunkban ott szunnyadnak vagy akár aktívan munkálkodnak a bizonytalansági tényezők, a veszteségek okozta traumák, a krízis nyomai
  • építsünk be a munkába és saját mindennapjainkba is olyan tevékenységeket, melyek segítik a stresszoldást:
    • légzőgyakorlatok
    • jógagyakorlatok
    • könnyű séták a szabadban
    • meditációs gyakorlatok
  • bízzunk pedagógiai képességünkben és bátran hagyatkozzunk empátiánkra
  • igyekezzünk türelemmel fordulni magunk felé és a tőlünk segítséget kérők felé egyaránt

Balogh Krisztián
életvezetési mentor

 

[i] Schulpsycholgie NRV: Umgang mit Ängsten: https://schulpsychologie.nrw.de/schule-und-corona/lehrkraefte/aengste/index.html – ford: BK

[ii] ua., mint i. – ford: BK

https://de.wikipedia.org/wiki/Krise
https://schulpsychologie.nrw.de/schule-und-corona/lehrkraefte/aengste/index.html

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük