13 +1 tény a stresszről

  1. A fogalmat Selye János magyar származású, de Kanadában kutató orvos vezette be, ismertette meg velünk a Életünk és a stressz (The Stress of Life) című könyvében. (1956)
  2. A vészreakció fogalma szervesen összefügg a stresszével. Amikor vészreakció (W. Canon) indul el egy külső inger hatására a szervezetben, akkor erre az ingerre adott testi válaszainkat a vegetatív idegrendszer szimpatikus része szervezi.
  3. A vészreakció során gyorsul a szívműködés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, több vérhez és energiaszolgáltató szőlőcukorhoz jutnak az izmok. Ez a bonyolult reakció a védekezés szolgálatában áll: lehetőséget teremt arra, hogy támadással vagy meneküléssel próbáljunk megoldani vagy legalább túlélni egy megterhelő, esetleg fenyegető helyzetet.
  4. Megterhelés esetén a szervezetben ugyanaz a mechanizmus indul be, mely három szakaszból áll: készültség, vagyis a vészreakció, az ellenállási fázis, amikor a szervezet még megfelelően alkalmazkodik, a harmadik pedig a kimerülés állapota.
  5. Ha a kimerülés fázisa tartósan fennmarad, akár az egyed (ember) halálát is okozhatja.
  6. Selye a megterhelést jelentő, provokáló tényezőket stresszoroknak, az állapotot stressznek nevezte el.
  7. A homeosztázis fenntartása érdekében egységes rendszer működik szervezetünkben.
  8. A stresszor hatására aktiválódik a hipo­talamusz, amely fokozza az agyalapi mirigy működését. Az itt termelődő faktor a mellékvesekéreg szénhidrát-anyagcserét szabályozó hormonjának elválasztását serkenti.
  9. A stressz nem szükségszerűen rossz, hanem nélkülözhetetlen az élet különböző káros hatásainak leküzdésében, a változó környezethez való alkalmazkodásban. A stresszre az állatoknak és az embernek is szüksége van ahhoz, hogy fenntartsák aktivitásukat. A túl erős vagy többszörösen ismétlődő stressz viszont betegségek okozójává válhat, mi több, súlyosan károsíthatja az immunrendszer és a központi idegrendszer működését is.
  10. A kineziológiából ismert jelenség, hogy stressz hatására az izmok lekapcsolnak. Az éppen aktív izom elgyengül, megszakad az agy-izom kibernetikus kapcsolat. Abban a pozícióban az agy elveszíti az irányítás képességét az izom felett. Ez a mozgás darabosságában, összerendezetlenségében, ügyetlenségben nyilvánulhat meg.
  11. A különböző negatív érzelmek más-más izomban okoznak zárlatot. Az izomkontroll segítségével helyre lehet állítani, az agy-izom kibernetikus kapcsolatot. A gyenge izom megerősödik, a tartási deformitások lényegesen csökkennek vagy véglegesen eltűnnek. Az izom újra az agy irányítása alá kerül.
  12. A tanuláshoz is szükségünk van bizonyos szintű stresszre. A rutinfeladatokat Nadler modelljében a komfortzónában végezzük. Innen kilépve egy magasabb, de még pozitívnak tekinthető zónában vagyunk képesek tanulni, élményeket, tapasztalatokat szerezni, új megközelítést találni.
  13. Amikor szorongani – stresszelni – kezdünk: úgy értékeljük, hogy a feladat meghaladja képességeink szintjét, szorongani kezdünk, frusztrálttá válunk, és a pánikzónában találjuk magunkat. Ekkor már a rossz stressz (distressz) hatása érvényesül, aktivizálva az “üss, fuss reakciót”. Viselkedésünk vagy agresszívvá, támadóvá válik vagy meghátrálásra kényszerít minket az állapot. Tanulás azonban egyik helyzetben sem lehetséges.
  14. Az izomkontroll módszer alkalmazásának eredménye a stressz oldódása lelki szinten. Akár egy-két alkalommal oldhatók az évtizedek óta hurcolt tudatos vagy tudattalan sérelmek, fájdalmak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük