Traumatikus élmények és feldolgozásuk
Tudjuk és ismerjük azokat a megfigyeléseket, tapasztalatokat, szakmai munkákat, melyek alapján kijelenthetjük, hogy életünk során lehet olyan, fel nem dolgozott, a tudattalanul felbukkanó élményünk, mely bizonyos helyzetekben hátráltat minket a mindennapokban. Megmagyarázhatatlan módon testi tüneteink jelentkeznek, nem tudunk úgy helyt állni helyzetekben, ahogy szeretnénk, vagy ahogy saját magunktól elvárnánk. Szorongunk, aggódunk, fájdalmaink jelentkeznek és komolyabb esetekben meg is betegszünk.
A trauma egy a múltban megélt, megrázó esemény, mely túlmutat a mindennapok tapasztalatain, s fenyegeti az egyén testi-lelki egyensúlyát, integritását (Bóna, 2015).[i]
Mi történik velünk, az idegrendszerünkben, ha trauma ér bennünket? Tartósan traumatizált gyerekek esetében megfigyelték az érzelemszabályozásért felelős agyi területek alulműködését. Ez azt jelenti, hogy kevésbé tudja majd befolyásolni az indulatait, nem tudja kellő mértékben beépíteni döntéseibe a múlt tapasztalatait. Nagyobb eséllyel kriminalizálódik vagy válik valamilyen szenvedélybetegség rabjává. A bántalmazott gyerekek agyi működésben számos területen alakul ki negatív irányú változás. Az inzula egyik része megnő, ami a drogfogyasztás esélyét növeli és csökkenti a következményekkel való törődést. Változás áll be az elülső-középső agyi területeken is, melyek segítik a figyelem megtartását, a koncentrációt, tanulást. A tartós trauma negatívan befolyásolja a hippocampus működését is, mely a memória, emlékezet működésért felelős többek közt. Ha ez nem lenne elég, az amygdala, a „félelem központja” túlérzékennyé válik, a reakcióküszöbe csökken, így könnyebben, hamarabb dühbe jövünk. Ezek a változások akkor alakulnak ki végérvényesen, ha a trauma és az azzal járó stressz tartósan fennáll.
Idegrendszerünk úgy alakult, hogy képes alkalmazkodni a stresszhelyzetekhez és megfelelő választ képes adni ezekre. Az arousal szint látja el idegrendszerünket a megfelelő mennyiségű energiával. A félelem hasznosságáról az Egyensúlyház oldalán is olvashattok. https://egyensulyhaz.hu/2021/06/24/mire-jo-a-felelem/
Az ősi alapesetben három dolgot csinálhatunk, ha támadást észlelünk: elfutunk, mi is támadunk vagy lemerevedünk, mintha nem élnénk. Ha megküzdöttünk a félelmetes helyzettel valamilyen módon, elégedettek vagyunk reakciónkkal vagy annak eredményével, megnyugszunk. Amit azonban nem tudtunk számunkra sikeres módon megoldani, tovább dolgozik bennünk és testünk további stressz-szint fenntartásával dekódol. A fenti három ösztönös választ és az azt követő feloldást az agykéreg, szemben az állatokkal, megakadályozza, így a történteken való gondolkodás sem áll le. Így „tarjuk életben” a fejünkben a traumatikus élményeket. A bennünk keringő negatív események megoldás hiányában továbbra is stresszhelyzetet tartanak fenn idegrendszerünkben, mely testi tüneteket okoz, akár évek múltával is. „Ezek a tünetek olyanok, mint az időzített bombák: fokozott mértékű éberség, akaratlanul betolakodó képek, emlékbetörések, fény és hangérzékenység, túlzott mozgékonyság, rémálmok, alvászavarok, hirtelen hangulatingadozások, pánikrohamok, migrén vagy egyéb fejfájás, fóbiák, emlékezetvesztés, feledékenység, csökkent vagy túlzott szexuális aktivitás, üresség és tehetetlenség érzése.”[ii]
Mit tehetünk?
Ha nem tudjuk a gondolatainkat megfelelő módon irányítani, segíthet, ha a testünk irányából közelítünk: testmozgással, masszázzsal, de a lelkünk, szellemünk felől is segítséget találhatunk a meditációban, relaxációban. Meg kell szüntetnünk a testünkben élő negatív élmény hatását, hogy lelkünk, idegrendszerünk is levegőhöz juthasson. Az elfelejtett negatív élményeket kell feloldanunk ahhoz, hogy a jelenben gyógyulhassunk. Ebben segíthetnek a különféle vizualizációs technikák, művészetterápiák, légzőgyakorlatok és a szomatodráma alkalmak, ahogy az Ultrarövid terápia is.
Felhasznált irodalom:
[i] A trauma egy normális reakció egy abnormális eseményre: https://traumakozpont.hu/blog/mi-a-trauma/
[ii] Geszvein Erika: Feldolgozatlan emlékeink nyomában. In.: Inter Press Magazin, 2019, szeptember. XXXIX. évf., 9. szám, p. 51.
Geszvein Erika: Feldolgozatlan emlékeink nyomában. In.: Inter Press Magazin, 2019, szeptember. XXXIX. évf., 9. szám
