Lehet, hogy nem akaratos. Nem figyelmetlen. Nem lusta. Lehet, hogy az idegrendszere egyszerűen még nem tart ott, ahol az iskola elvárná.
Ez a különbség gyakran nem akaraterő vagy nevelés kérdése, hanem neuromotoros érésé – a reflexek integrációja például alapjaiban befolyásolhatja a testkontroll és figyelem fejlődését (Pecuch et al., 2021; Sharma & Saxena, 2024).

Egyes fejlődési reflexek – az úgynevezett primitív reflexek – maradványai sokszor rejtve maradnak, ám egyes kutatások szerint hatással lehetnek a figyelemre, a testkontrollra, az írásra vagy az együttműködési készségekre.
Több vizsgálat is rámutatott, hogy például az ATNR, STNR és Galant reflexek fennmaradása tanulási és viselkedési nehézségekkel állhat kapcsolatban – ideértve az olvasást, testtudatot, tartást vagy az önszabályozást is (Sharma & Saxena, 2024; Feldhacker et al., 2021).

Bár ezek az összefüggések nem minden esetben egyértelműek, egyre több szakmai vizsgálat utal arra, hogy a reflexek elhúzódó fennmaradása összefügghet bizonyos tanulási és viselkedési nehézségekkel.
A reflexmaradványok és az iskolai teljesítmény kapcsolatát több kutatás is megerősítette, még ha az ok-okozati összefüggések értelmezésében óvatosság is indokolt (Feldhacker et al., 2021; Taylor et al., 2004).

Ebben a cikkben közérthetően mutatjuk be, hogyan értelmezik ezeket a jelenségeket a kutatások, és hogyan használja fel ezt a szemléletet a Komplex mozgásterápia – egy olyan pedagógiai fejlesztő módszertan, amely nem „megjavítani” akarja a gyereket, hanem utat nyitni a fejlődéséhez.

Nem rossz, csak éretlen – amit a primitív reflexek elárulnak a tanulási nehézségekről

A primitív reflexek olyan veleszületett, automatikus mozgásminták, amelyek az agytörzsi idegrendszerből indulnak ki, és a csecsemőkor során fontos szerepet játszanak az idegrendszeri fejlődésben (Pecuch et al., 2021). Ezek a reflexek fontos szerepet játszanak a korai mozgásfejlődés előkészítésében, és megfelelő időben való integrációjuk szükséges ahhoz, hogy a magasabb szintű mozgásminták – például a kúszás vagy járás – zavartalanul kialakulhassanak (Pecuch et al., 2021).

A normál fejlődés során ezek a reflexek fokozatosan „integrálódnak” – vagyis az irányítást átveszik a magasabb idegrendszeri központok, például a kéreg alatti és kérgi struktúrák. Ha azonban ez az integráció elmarad vagy késik, a reflexek továbbra is aktívan jelen lehetnek a gyermek mozgásában vagy viselkedésében. Egyes kutatások szerint ez olyan nehézségekkel hozható összefüggésbe, mint a figyelemzavar, a testtartási és koordinációs problémák, vagy a tanulási teljesítmény romlása (Sharma & Saxena, 2024; Feldhacker et al., 2021).

Fontos primitív reflexek és jellemzőik

Moro-reflex (megriadási reflex)

Megjelenés és integrálódás: a méhen belüli élet 28–32. hetétől működik, és 3–6 hónapos korra integrálódik.
Kioldás: hirtelen hang- vagy helyzetváltozásra a baba karjai és lábai kitárulnak, majd összehúzódnak.
Fejlődési szerep: a vészreakció aktiválása, túlélési válasz.
Maradványhatásként figyelemzavart, szorongást, alvásproblémákat és fokozott szenzoros érzékenységet is okozhat (Rashikj Tsanevska, 2019).

Kereső- és szopóreflex

Megjelenés és integrálódás: 28–36. terhességi héttől működik, 3–4 hónapos korra integrálódik.
Kioldás: a száj körüli érintés hatására a baba az inger felé fordítja fejét és szopó mozdulatot végez.
Fejlődési szerep: táplálkozás elindítása, túlélés biztosítása.
Ha nem integrálódik, evési és artikulációs nehézségek, illetve nyálcsorgás is jelentkezhet (Rashikj Tsanevska, 2019).

Fogóreflex

Megjelenés és integrálódás: a 28. méhen belüli héttől aktív, 2–6 hónapos korra integrálódik.
Kioldás: a tenyér érintésére a baba automatikusan markol.
Fejlődési szerep: az anya-baba közötti korai kapcsolódást segíti.
Maradványa írási nehézségeket, ceruzafogási zavarokat és ujjak merevségét okozhatja (Rashikj Tsanevska, 2019).

Aszimmetrikus tónusos nyakreflex (ATNR)

Megjelenés és integrálódás: születéstől jelen van, 6–9 hónapos korra kell integrálódnia.
Kioldás: ha a baba fejét oldalra fordítjuk, az azonos oldali kar és láb kinyúlik, az ellenoldali behajlik („vívóállás”).
Fejlődési szerepe a kéz-szem koordináció, a testséma és a test két oldalának megkülönböztetésének elősegítése.
Fennmaradása olvasás közbeni fejmozgással, írási iránytévesztésekkel és testtudati zavarokkal járhat (Sharma & Saxena, 2024; Feldhacker et al., 2021).

Szimmetrikus tónusos nyakreflex (STNR)

Megjelenés és integrálódás: 6–9 hónapos korban jelenik meg, 11–12 hónapos korra kell integrálódnia.
Kioldás: a fej lehajtására karok hajlanak, lábak nyúlnak; hátrahajtáskor a mozdulatok fordítottjai jelennek meg.
Fejlődési szerepe a mászás előkészítése és a kar-láb beidegzés szétválasztása.
Maradványa ülési instabilitással, mászás elmaradásával és koordinációs nehézségekkel társulhat (Pecuch et al., 2021; Sharma & Saxena, 2024).

Tónusos labirintusreflex (TLR)

Megjelenés és integrálódás: születéstől jelen van, 6 hónapos korra integrálódik.
Kioldás: a fej előre döntésére a test hajlik, hátra döntésére kifeszül.
Fejlődési szerepe a gravitációhoz való korai alkalmazkodás.
Maradványként testtartási problémákat és fejmozdulatokra való túlérzékenységet okozhat (Pecuch et al., 2021).

Galant-reflex

Megjelenés és integrálódás: a méhen belüli 20. héttől megfigyelhető, 4–6 hónapos korra kell integrálódnia.
Kioldás: ha a baba gerince mentén az ágyéki szakaszon végighúzzuk az ujjunkat, a törzs az inger irányába hajlik.
Fejlődési szerepe a szülőcsatornán való előrehaladás segítése, valamint a törzsműködés és oldalirányú mozgáskoordináció fejlesztése.
Fennmaradása fészkelődést, koncentrációs zavarokat és deréktáji érzékenységet eredményezhet (Sharma & Saxena, 2024).

Landau-reflex

Megjelenés és integrálódás: 3–4 hónapos kortól kezd működni, 12–24 hónapos kor között fokozatosan integrálódik.
Kioldás: ha a babát vízszintesen, hason tartjuk a levegőben, megemeli a fejét, homorít, karjait és lábait kinyújtja.
Fejlődési szerepe a hát- és nyakizmok erősítése, valamint a térérzékelés fejlesztése.
Maradványhatásként testtartási zavar, izomtónushiány és a térbeli mozgáskoordináció késése jelentkezhet (Rashikj Tsanevska, 2019).

A primitív reflexek az idegrendszer korai működésének tükröződései, amelyek létfontosságúak lehetnek a csecsemő túléléséhez és mozgásfejlődéséhez. Egyes kutatások szerint ezek a reflexek olyan szenzomotoros tapasztalatokat alapoznak meg, amelyek a későbbi tanulási képességek fejlődéséhez is hozzájárulhatnak (Rashikj Tsanevska, 2019; Feldhacker et al., 2021). Ha azonban nem integrálódnak időben – vagyis nem veszik át a helyüket a magasabb agyi központok által vezérelt mozgásminták –, fennmaradó aktivitásuk figyelemzavarhoz, mozgáskoordinációs problémákhoz vagy tanulási nehézségekhez vezethet (Pecuch et al., 2021; Sharma & Saxena, 2024; Feldhacker et al., 2021; Hickey & Feldhacker, 2021). A reflexprofil fejlesztését célzó mozgásos beavatkozások egyes kutatásokban hatékonynak tűntek a vestibuláris érettség javításában és az iskolai teljesítmény támogatásában – bár ezek a vizsgálatok elsősorban nem a reflexspecifikus hatásokat, hanem az általános mozgáskoordináció és figyelmi funkciók fejlődését követték nyomon (Padova et al., 2024; Yamanishi et al., 2025).

Reflex vagy mozgásminta? – Dr. Katona Ferenc szemlélete

Dr. Katona Ferenc, a magyar neurorehabilitáció egyik kiemelkedő alakja szerint fontos különbséget tenni a primitív reflexek és az elemi mozgásminták között. A primitív reflexek ingerfüggő, automatikus válaszreakciók (pl. Moro-reflex), míg az elemi mozgásminták – például hason fekvésben a fejemelés vagy a spontán kúszómozdulat – az idegrendszer fejlődésének belső „programozottságából” fakadnak. Ezek az elemi mozgásminták az agykéreg fejlődésének jelei, és előfeltételei a magasabb szintű, tudatos mozgáskoordinációnak (Rashikj Tsanevska, 2019).

A legújabb neurobiológiai állatkísérletek is alátámasztják, hogy a korai mozgáskorlátozás hatással van az érzékelő-mozgató integrációra és hosszú távon rontja a memória- és mozgásfunkciókat (Khalki et al., 2024). Ez a hatás különösen szembetűnő a DCD-re(fejlődési ügyetlenség) jellemző tünetek megjelenésében, ami arra utal, hogy a motoros tapasztalatok megvonása már a fejlődés korai szakaszában tartós idegrendszeri eltérésekhez vezethet.

⚠️ Kritikus vélemények és fenntartások

Annak ellenére, hogy egyre több kutatás utal a primitív reflexek és az iskolai teljesítmény közötti összefüggésekre, több szakmai és tudományos forrás is hangsúlyozza a témával kapcsolatos bizonytalanságokat:

• Inkonzisztens összefüggések: Több vizsgálat, például Feldhacker és mtsai tanulmánya statisztikai korrelációkat talált (elsősorban fiúknál), de nem tudta egyértelműen igazolni az ok-okozati viszonyt. E reflexek jelenléte nem minden gyermeknél jár együtt tanulási zavarral – előfordulhat, hogy ezek a maradványok csak „véletlenszerűen” társulnak tanulási nehézségekkel, anélkül, hogy az egyik okozná a másikat (Feldhacker et al., 2021; McWhirter et al., 2022).
• Óvatosság az integrációs terápiákkal: A reflexintegrációs programok hatásossága még nem tekinthető konszenzusosnak. Noha vannak bíztató eredmények – például a vestibuláris és szemmozgásos fejlődés terén (Padova et al., 2024; Yamanishi et al., 2025) –, az intervenciók hosszú távú hatékonysága és általánosíthatósága továbbra is kérdéses (McWhirter et al., 2022).
• Korlátozott mintaszámok: Számos kutatás kis mintán alapul, ami nehezíti az eredmények általánosíthatóságát. Egyes újabb elemzések is arra figyelmeztetnek, hogy még ha szignifikáns korreláció jelenik is meg, annak hatásereje gyakran gyenge, és más háttérváltozók – például stressz, családi környezet vagy az oktatási rendszer sajátosságai – is befolyásolhatják az eredményeket (McWhirter et al., 2022).

A primitív reflexmaradványok – különösen az ATNR, STNR, Moro és Galant reflexek – számos iskoláskorú gyereknél összefüggésben állnak mozgáskoordinációs problémákkal és tanulási nehézségekkel, ideértve az olvasási, írási, számolási, figyelem- és viselkedési problémákat (Feldhacker et al., 2021; Sharma & Saxena, 2024; Taylor et al., 2004; Hickey & Feldhacker, 2021; Rashikj Tsanevska, 2019).

Ugyanakkor az eredmények nem univerzálisak, és sok esetben kis mintaszámra vagy statisztikai korrelációkra épülnek, nem pedig randomizált kontrollált vizsgálatokra. Bár az összefüggések meggyőzőek lehetnek, kevés közvetlen bizonyíték támasztja alá az ok-okozati kapcsolatot a reflexek és tanulási nehézségek között (McWhirter et al., 2022).

A reflexintegrációs terápiák – például a szenzoros integráció – pozitív változásokat mutattak a mozgáskoordináció és a mindennapi funkciók terén (Yamanishi et al., 2025), de ezek hatása reflexspecifikusan még nem mindig bizonyított. A jelenlegi legmegalapozottabb programok is inkább átfogó szenzomotoros intervenciók részeként vizsgálták a reflexekhez köthető változásokat (Melillo & Leisman et al., 2020; McWhirter et al., 2022).

Hogyan jelennek meg a primitív reflexek a Komplex mozgásterápiában?

A Komplex mozgásterápia (KMT) egy gyakorlatban gyökerező, több mint négy évtizedes tanítói tapasztalatra épülő pedagógiai módszertan, amely nem egyetlen tudományos elmélet közvetlen alkalmazása. A módszer alapját az a megfigyelés képezi, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen végeztek strukturált, ismétlődő mozgásgyakorlatokat, jelentős fejlődést mutattak tanulási és viselkedési területeken – még azok is, akik korábban súlyosabb nehézségekkel küzdöttek.

Bár a KMT kezdetben nem kapcsolódott közvetlenül a primitív reflexek és elemi mozgásminták tudományos kutatásaihoz, az ezekből származó ismeretek inspiráló és magyarázó szerepet töltenek be a módszertanban:

• Egyrészt tudományos magyarázattal szolgálnak arra, miért hathat erőteljesen a mozgás a figyelmi és tanulási funkciókra (Taylor et al., 2004; Sharma & Saxena, 2024; Feldhacker et al., 2021).
• Másrészt irányt mutatnak abban, hogy mely mozgásformák fejlesztése lehet különösen hatékony a tanulási képességek támogatásában (Pecuch et al., 2021; Rashikj Tsanevska, 2019).
• Megjegyzés: A Komplex mozgásterápia módszertanát inspirálta Dr. Katona Ferenc fejlődésneurológus szemlélete, aki az elemi mozgásminták jelentőségét hangsúlyozta a csecsemők idegrendszeri fejlődésében. Míg az általa kidolgozott módszer diagnosztikai és terápiás célú volt, a KMT ezeket a megfigyeléseket pedagógiai kontextusban alkalmazza újratanító, fejlesztő céllal – nem diagnosztizál, hanem tanít.

A KMT nem a primitív reflexek közvetlen mérésére koncentrál, hanem az ún. elemi mozgásminták integráltságát vizsgálja. A módszertani alapállás szerint ezek a mozgásminták szorosan összefügghetnek bizonyos primitív reflexekkel, így a kettő együttesen értelmezhető a neuromotoros fejlődés szempontjából (Rashikj Tsanevska, 2019).

Noha a KMT hatékonyságát támogató megfigyelések biztatóak, fontos kiemelni: jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan randomizált kontrollált vizsgálatok, amelyek kizárólag a KMT specifikus hatásait vizsgálnák. Ugyanakkor más, mozgásalapú beavatkozások – például a szenzoros integrációs tréning – már statisztikailag igazolt hatással voltak a motoros funkciók és reflexprofil fejlesztésére (Yamanishi et al., 2025).

A tudatos mozgás gyakorlása idegrendszeri szinten is hat: kutatások szerint aktiválja a vesztibuláris rendszert, amely szoros kapcsolatban áll a frontális kéreggel – ez utóbbi szerepet játszik a mozgástervezés, figyelem és önszabályozás fejlődésében (Padova et al., 2024). A tudatos figyelemmel végzett mozgás serkenti a szenzomotoros hálózatokat, és hosszú távon elősegíti a motoros tanulásért felelős agyterületek közötti hatékony együttműködést (Areshenkoff et al., 2024; Galea et al., 2011).

A Komplex mozgásterápia hatékonysága tehát nemcsak az idegrendszeri fejlődésben keresendő. A módszertan pedagógiai és pszichológiai síkon is működik: biztonságos kapcsolatot teremt, fejleszti a gyermek önbizalmát és megadja számára a kompetenciaélmény örömét. A KMT nem reflexeket „tüntet el”, hanem képességeket épít fel – lépésről lépésre, újra és újra megtapasztalható sikerélményeken keresztül.

A mozgás tudatos gyakorlásának idegrendszeri hatásai a Komplex mozgásterápiában

A Komplex mozgásterápia (KMT) gyakorlatsoraiban tudatosan épülnek egymásra a fejlesztő elemek:

1. először a reflexekhez kapcsolódó alapmozgásokat tanítják újra,
2. majd ezekre építve következik az elemi mozgásminták tudatos, kontrollált gyakorlása.

Ez a tudatos gyakorlás nemcsak a mozgást fejleszti, hanem a legfrissebb idegtudományi eredmények szerint az agyműködésre is hatással van:

• Aktiválja a vesztibuláris rendszert, amely kulcsszerepet játszik a testkép, az egyensúlyérzék, a figyelem és a mozgáskoordináció fejlődésében. Kimutatták, hogy a vesztibuláris rendszer működésének csökkenése a frontális kéreg felszínének változásaival jár együtt, ami befolyásolhatja az önszabályozást és a mozgástervezést (Padova et al., 2024).
• Erősíti a frontális kéreg és a szenzomotoros hálózatok működését, mivel a tudatos mozgás során a figyelem fókuszált irányítása serkenti az agyi kapcsolatok szerveződését, különösen a hibajavításért és mozgáskorrekcióért felelős területeken (Areshenkoff et al., 2024).
• Támogatja a tanulás hosszú távú rögzülését, amelyben a kisagy és a motoros kéreg eltérő, de egymást kiegészítő szerepet játszik: a kisagy a gyors alkalmazkodást, míg a motoros kéreg a stabil megtartást segíti elő (Galea et al., 2011).

Ez a szemlélet összhangban áll a modern „top-down” tanulási modellekkel, amelyek szerint a tudatos gyakorlás képes befolyásolni a mélyebb, agytörzsi szinteket is – akár a primitív reflexek működésére is visszahatva (Rashikj Tsanevska, 2019).

A Komplex mozgásterápia hatékonysága azonban nemcsak az idegrendszeri érés szintjén értelmezhető. A módszertan pedagógiai és pszichológiai síkon is működik: biztonságos kapcsolatot teremt, fejleszti a gyermek önbizalmát, és megadja számára a kompetenciaélmény örömét. A KMT nem reflexeket „tüntet el”, hanem képességeket épít fel – lépésről lépésre, újra és újra megtapasztalható sikerélményeken keresztül.

KMT és más reflexintegrációs módszerek – Mi a különbség?

A pedagógiai fejlesztés és az idegrendszeri érést célzó reflexalapú programok között sok a hasonlóság – de legalább ennyire fontosak az eltérések is. A Komplex mozgásterápia (KMT) egyik leglényegesebb sajátossága, hogy nem diagnosztikai logikára épül, és nem dolgozik reflexalapú tesztekre épített kiindulópontból. A gyermek mozgásos válaszait és viselkedését pedagógiai és pszichológiai szemlélettel értelmezi, nem pedig klinikai diagnosztikai célból.

Más módszerek: reflexre szabott mérés és gyakorlat

A nemzetközi gyakorlatban elterjedt többféle reflexintegrációs módszer jellemzője, hogy konkrét primitív reflexek – például az ATNR, STNR vagy Moro – fennmaradását célzott tesztekkel mérik, majd ezek eredményei alapján személyre szabott gyakorlatsorokat dolgoznak ki a reflexek integrálásának elősegítésére. E programok alapfeltevése szerint a maradványként fennálló reflexek akadályozhatják az idegrendszeri érés egyes szakaszait, és ezek célzott mozgással újraszervezhetővé válhatnak (Sharma & Saxena, 2024; Hickey & Feldhacker, 2021; Melillo & Leisman et al., 2020).

Sok ilyen módszer feltételez egy hierarchikus fejlődési sorrendet a reflexek között – vagyis azt, hogy egy korábbi reflex fennmaradása gátolhatja egy későbbi megjelenését vagy integrációját. Ennek megfelelően gyakran alkalmazzák az ún. reflexgátló vagy reflex-újratanító gyakorlatokat, amelyek célja egy adott reflex tudatos aktiválásán keresztül más reflexek csillapítása vagy integrálása.

E programok között több terápiás, fejlesztő vagy kvázi-rehabilitációs szemléletű is található, gyakran egyéni protokoll alapján, otthoni környezetben is alkalmazható módon (McWhirter et al., 2022).

A KMT: nem reflexalapú diagnózis, hanem pedagógiai újratanítás

A Komplex mozgásterápia ezzel szemben nem azonosítani akarja a fennmaradt reflexeket, hanem fejlesztő céllal közelít a gyermekhez. Nem az a kérdés, hogy „melyik reflex aktív még”, hanem az, hogy a gyermek viselkedésében és mozgásában milyen hiányzó mintázatok azonosíthatók – és ezek hogyan taníthatók újra egy biztonságos, pedagógiai folyamatban.

A KMT három meghatározó elvi különbséget képvisel a reflexintegrációs szemléletekhez képest:

1. Nem reflexeket „kapcsol ki”, hanem mozgásmintákat épít fel
   A cél nem a reflexmaradványok eltüntetése, hanem az idegrendszeri fejlődéshez szükséges mozgásélmények pótlása. A módszer abból indul ki, hogy a mozgás újraélésén keresztül az idegrendszer képes a reorganizációra, és így fokozatosan átvehetik a kontrollt a magasabb idegrendszeri központok (Rashikj Tsanevska, 2019).
2. Tudatos tanulás → automatizálódás
   A mozgások újratanítása mindig tudatosan történik: nem pusztán ismételt mozdulatokat, hanem figyelemmel kísért, strukturált gyakorlatsorokat alkalmazunk. Ez elősegíti az agy különböző területeinek – például a frontális kéreg, a törzsdúcok és a kisagy – közötti összehangolt működést, amelyek kulcsszerepet játszanak a mozgástervezés és a motoros tanulás területén (Galea et al., 2011; Areshenkoff et al., 2024).
3. A kapcsolat mint fejlesztő közeg
   A KMT nem csupán mozgásfejlesztés, hanem kapcsolati pedagógia is. A fejlesztési folyamat mindig emberi kapcsolatban zajlik, ahol az elfogadó, biztonságos légkör, a pedagógus jelenléte és a gyermek megértése legalább olyan lényeges, mint maga a mozgás. Ez az a „plusz”, amit semmilyen protokoll, algoritmus vagy teszt nem tud helyettesíteni.

Nem vagy-vagy, hanem hogyan

Nem arról van szó, hogy a reflexalapú rendszerek „rosszak”, míg a KMT „jobb”. Mindkettő más célt szolgál:
• a reflexintegrációs programok gyakran egyéni terápiás utak (pl. Melillo & Leisman et al., 2020; Taylor, Houghton & Chapman, 2004),
• míg a Komplex mozgásterápia pedagógiai fejlesztés, amely széles körben alkalmazható akár iskolai vagy óvodai környezetben is.

A KMT azoknak a pedagógusoknak és segítő szakembereknek nyújt eszközt, akik nem diagnosztizálni szeretnének, hanem jelen lenni, segíteni, tanítani – mozgáson keresztül, de nemcsak a mozgást fejlesztve. Ez a szemlélet összhangban áll azzal a gyakorlati igénnyel, hogy reflexek mérése helyett a viselkedésből és mozgásmintákból kiindulva történjen a fejlesztés, elsősorban a pedagógiai és nem a klinikai kereteken belül (Rashikj Tsanevska, 2019; Sharma & Saxena, 2024).

5. Önreflexió – Mit viszel magaddal ebből a szemléletből?

A primitív reflexek nem csak a csecsemőkori mozgások automatikus válaszai – a fejlődés nyomai, amelyek akkor is befolyásolják a gyerekek tanulását és viselkedését, ha láthatatlanul működnek a háttérben (Rashikj Tsanevska, 2019). Ha nem integrálódnak időben, zavarhatják a figyelmet, a testtudatot, a koordinációt – de ugyanígy akadályozhatják a nyugodt ülést, a kézhasználatot vagy akár a gondolkodás gördülékenységét is (Feldhacker et al., 2021; Hickey & Feldhacker, 2021).

A kutatások világosan jelzik: érdemes foglalkozni ezekkel a rejtett „maradványokkal” (McWhirter et al., 2022). Ugyanakkor nem elég csak felismerni őket – fontos, hogyan nyúlunk hozzájuk.

A Komplex mozgásterápia ebben egyedülálló: nem címkéz, nem diagnosztizál, hanem mozgáson keresztül tanít újra. Nem reflexeket akar megszüntetni, hanem új lehetőségeket nyit a gyermek számára, hogy újratanulhassa mindazt, ami korábban kimaradt (pedagógiai szemlélet; Khalki et al., 2024). Tudatos gyakorlás, elfogadó kapcsolat, és örömteli mozgás: ezek adják a módszertan lényegét (Padova et al., 2024; Galea et al., 2011).

Ha elindulnál ezen az úton…

A KMT Akadémia olyan pedagógusoknak és segítő szakembereknek kínál módszertani képzéseket, akik hisznek abban, hogy a mozgás és az emberi kapcsolat együtt a legerősebb fejlesztő eszköz (Padova et al., 2024; Yamanishi et al., 2025).
Ha szeretnéd megtapasztalni, hogyan lehet a tanulás valóban örömteli – gyereknek és felnőttnek egyaránt – szeretettel várunk a KMT Akadémia módszertani tudástárának tagjai sorába, ahol a saját tempódban, akár az otthonod kényelméből sajátíthatod el a KMT gyakorlati alkalmazását.

Letölthető önreflexiós kérdéssor

Irodalomjegyzék

1. Wang, M., Yu, J., Zhao, C., Li, Y., Yang, X. (2025). Development of the CPRIMS Scale. Frontiers in Psychology. Kína / Svájc.
2. Pecuch, A., et al. (2021). Primitive Reflex Activity and Motor Skills. Brain Sciences. Lengyelország.
3. Sharma, Y., Saxena, A. (2024). Persisting Primitive Reflexes in School Children. Journal of Clinical and Diagnostic Research. India.
4. Taylor, M.F., Houghton, S., Chapman, E. (2004). Primitive Reflexes and ADHD. International Journal of Special Education. Ausztrália.
5. Khalki, H., et al. (2024). Early movement restriction in rats. European Journal of Neuroscience. Franciaország.
6. Meachon, E.J., Schaider, J.P., Alpers, G.W. (2025). Motor skills in children with ADHD. BMC Psychology. Németország.
7. Yamanishi, Y., et al. (2025). Effectiveness of Ayres Sensory Integration for DCD. Cureus. Japán / USA.
8. Padova, D., et al. (2024). Vestibular Function and Frontal Cortex Morphology. Neurobiology of Aging (preprint). Olaszország / USA.
9. Areshenkoff, C.N., et al. (2024). Motor Cortex Connectivity and Learning. PLOS Biology. Kanada.
10. Galea, J.M., et al. (2011). Cerebellum and Motor Cortex in Adaptive Learning. Cerebral Cortex. Egyesült Királyság.
11. Hickey, J., Feldhacker, D. (2021). Primitive Reflex Retention and Attention. Journal of Occupational Therapy, Schools, & Early Intervention. USA.
12. Feldhacker, D.R., et al. (2021). Primitive Reflexes and Scholastic Performance. Journal of Occupational Therapy, Schools, & Early Intervention. USA.
13. McWhirter, K., Steel, A., Adams, J. (2022). Learning Disorders, Motor Function, and Reflexes. Journal of Child Health Care. Egyesült Királyság.
14. Melillo, R., Leisman, G., et al. (2020). Primitive Reflex Reduction in ADHD. Frontiers in Public Health. USA.
15. Olivera Rashikj Tsanevska (2019). Persistence of Primitive Reflexes and Associated Problems in Children. Open Acces Jurnal Article, SciSpace [link]