„Ha egyszer elsajátítottál egy fejlesztő módszertant, akkor azt már tudod – nincs szükség további képzésekre.”
Talán benned is felmerült már ez a gondolat. Hiszen ha egyszer már megtanultál egy fejlesztő módszertant, és az évekig jól működött, miért kellene újra és újra képezni magad? Mi értelme mindig tovább tanulni, ha már bevált eszközeid vannak?
A gyermekekkel foglalkozó szakemberként rengeteg elvárásnak próbálsz megfelelni, így teljesen érthető, ha a továbbképzésekre és szakmai konzultációkra inkább plusz teherként, semmint lehetőségként tekintesz. De vajon tényleg elég egyszer megtanulni valamit ahhoz, hogy az mindig ugyanolyan jól működjön?
Ha hosszú évekig ugyanazokat a módszereket alkalmazod anélkül, hogy frissítenéd a tudásodat, előbb-utóbb azt veheted észre, hogy egyre kevésbé vagy hatékony. Lehet, hogy a gyerekek már nem reagálnak ugyanúgy az eszközeidre, mint korábban, vagy hogy egyre több frusztrációt érzel a munkádban.
Ha nem kapsz külső visszajelzést, könnyen előfordulhat, hogy észrevétlenül beleragadsz a saját hiedelmeidbe. A módszereid észrevétlenül átalakulnak és már nem működnek olyan jól, de mivel évekig beváltak és a változás hosszú idő alatt, nagyon kis lépésekben zajlott, azt gondolhatod, hogy a gyerekek változtak meg, nem pedig az eszközeid lettek kevésbé hatékonyak.
Egy másik veszély, hogy a szakemberi kiégés egyik fő oka az, ha már nem érzed inspirálónak a munkádat. Amikor minden nap ugyanazokat a rutinokat követed, ugyanazokat a technikákat alkalmazod, könnyen belefáradhatsz.
És itt jön egy másik fontos kérdés: Mennyire foglalkozol a szakmai együttműködés fejlesztésével?
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak a gyerekekkel való munkához szükséges módszertani tudásukat fejlesztik, miközben a más szakemberekkel való tapasztalatcserét háttérbe szorítják. Lehet, hogy te is úgy érzed, hogy „azért lettem gyermekfejlesztéssel foglalkozó szakember, mert a gyerekekkel akarok dolgozni, nem a felnőttekkel”, és ezért elkerülöd azokat a helyzeteket, ahol a szülőkkel vagy kollégákkal kell együttműködnöd, vagy csak észrevétlenül elindultál a kiégés lejtőjén és úgy érzed nincs időd ilyesmire.
Pedig a kollégákkal való rendszeres tapasztalatcsere nélkül sokkal nehezebb hatékonyan dolgozni. Ha nem tanulod meg, hogyan tudsz jobban kapcsolódni hozzájuk, nem keresed a lehetőségeket, hogy elérd őket, hogy valódi partnerekké váljanak, akkor könnyen érezheted azt, hogy minden egyedül rajtad múlik – és ez hosszú távon iszonyúan kimerítő lehet.
Most képzeld el, milyen lenne, ha folyamatosan frissítenéd a tudásodat, és időről időre kívülről is ránéznél a saját működésedre.
- Ha új módszereket ismernél meg, amelyekkel még hatékonyabban segítheted a gyerekeket.
- Ha nem egyedül kellene megoldanod a nehéz helyzeteket, hanem szakmai fórumokon és konzultációkon kaphatnál visszajelzéseket.
- Ha megtanulnád, hogyan lehet gördülékenyebb és hatékonyabb az együttműködésed a szülőkkel.
A gyermekek fejlesztésével foglalkozó munka akkor marad inspiráló és hatékony, ha folyamatosan fejlődsz benne. Nem azért, mert „muszáj”, hanem mert te magad is könnyebben, eredményesebben és kevesebb stresszel tudsz dolgozni, ha nem ugyanazokat a sémákat követed évekig változtatás nélkül.
„A tanulás nem ér véget a képzéssel – egy fejlesztő szakembernek is folyamatosan fejlődnie kell.”
A valódi szakmaiság nem abban rejlik, hogy egyszer megtanultál egy módszertant, hanem abban, hogy időről időre frissíted, újragondolod és fejleszted a tudásodat.
Vajon miért olyan nehéz elengedni a „kész vagyok” érzését?
Talán te is azt érzed, hogy ha egyszer már sok energiát fektettél egy módszertan megtanulásába, akkor joggal várhatod, hogy az mindig működjön. De érdemes elgondolkodni:
- Lehet, hogy az oktatási és fejlesztési rendszer beléd nevelte, hogy a tudás megszerzése egy lezárt folyamat?
- Lehet, hogy attól tartasz, hogy ha tovább kellene fejlődnöd, az azt jelentené, hogy eddig nem csináltad elég jól?
- Lehet, hogy úgy érzed, nincs időd a továbbképzésekre és szakmai konzultációkra, mert már így is rengeteg a feladatod?
Az igazság az, hogy a pedagógiai fejlesztő munka nem statikus – a gyerekek, a világ és a fejlesztési környezet is folyamatosan változik, és ha nem tartasz lépést ezzel, könnyen úgy érezheted, hogy egyre nehezebb a dolgod.
Sok fejlesztő szakember tapasztalja meg, hogy évekig sikeresen alkalmaz egy módszert, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy „valami már nem működik úgy, mint régen”.
Ha ilyenkor kizárólag a saját tapasztalataira hagyatkozik, könnyen gondolhatja, hogy „a gyerekek változtak meg”, pedig valójában lehet, hogy neki lenne szüksége friss nézőpontokra.
Ha viszont nyitott arra, hogy időről időre újra ránézzen a saját gyakorlatára, ha részt vesz szakmai beszélgetéseken, továbbképzéseken, vagy akár csak beszélget más szakemberekkel a tapasztalatairól, akkor nemcsak a gyerekek fejlődését segítheti hatékonyabban, hanem a saját szakmai önbizalmát is megerősítheti.
Ne hagyd, hogy a tudásod megkopjon!
A gyermekeket fejlesztő szakemberek munkája folyamatos fejlődést igényel. Ha azt érzed, hogy a módszereid nem olyan hatékonyak, mint korábban, vagy egyre nagyobb frusztrációt érzel a munkádban, akkor érdemes új nézőpontokat keresni.
A jó fejlesztő szakember nem attól válik profivá, hogy egyszer megtanulta a szakmáját – hanem attól, hogy nyitott marad az új lehetőségekre és folyamatosan fejlődik. ❤️
